Változás
2009.03.11. 18:21
Na szóval azóta, hogy nem írtam, nem csak Zé, hanem még másik 5 ember elment erről a munkahelyről. Van akit kirúgtak, van aki felmondott, a lényeg, hogy rohadtul megváltoztak a dolgok körülöttem. Hatalmába kerített az az érzés, hogy már nem is ott dolgozok, ahol eddig, egyszerűen már nem ugyanaz ez a hely! Azok az emberek, akiket megszoktam, akikkel nap, mint nap együtt dolgoztam, már nincsenek ott. Minden annyira más. Idegen lett az a hely. 5 hónapja dolgozom itt, és már csak egy ember van, aki régebb óta dolgozik itt nálam! Október óta 13 felszolgáló ment el onnan! 13! Ez milyen? És szomorú, mert én amúgy is elég lassan szokom meg, ill. fogadom el az embereket magam körül. És mikor már ez megtörténik, és kialakult egy tök jó csapat, szétbomlik az egész. Elég nehezen viselem. Mindig az az este van előttem, mikor még decemberben együtt voltunk Zével, és mentünk inni a kocsmába, a törzshelyünkre, és aztán jöttek a többiek is. Mennyit nevettünk! Gyönyörű éjszaka volt! Na, abból a társaságból már csak én, meg P. dolgozik itt.
És jönnek az új emberek...Most lehet, hogy tök jó fejek lesznek, és majd megint kialakul egy tök jó társaság, még lehet jobb is! De akkor is, úgy fáj a szívem, hogy vége! Jó volt együtt! És olyan nehezen szokom meg az új embereket.
Kíváncsi vagyok én meddig maradok ezen a munkahelyen. Mondanom sem kell, hogy mivel a felszolgáló manapság igen nagy ritkaságnak számít nálunk, csomót kellett túlóráznom, már fizikailag kezdtem belebetegedni, be akart csípődni a derekam, tegnap előtt meg a kezem fájt annyira, h alig bírtam fogni! Hát én ezt nem birom! Még ha normál óraszámba dolgozok(az nálunk heti 55 óra), az is sok! Ma is du 4 óráig nem mertem bekapcsolni a telefonom, nehogy behívjanak dolgozni!? Nem vagyok állat! És 5 kg-t fogytam, mióta itt melózok, ennél többet pedig már nem akarok, mert nyáron nem fogok tudni strandra menni, annyira durván kilátszanak a bordáim!Ez a munkahely eszi az életem! Mióta itt dolgozom, hanyagolom a barátaimat, nincs időm pasizni(max munkahelyen, abból meg tudjuk mi lett...), nem tudok tanulni arra a rohadt nyelvvizsgára, semmi! Csak melózok, szabadnapjaimon meg egész nap meg vagyok halva, mert muszáj pihennem. Két barátnőm is van, akiknek még nem láttam a nem rég született csecsemőjét(jó, egyik se pesti!), és tudom, hogy ki vannak akadva, és szégyellem is magam.
Viszont itt van ez a rengeteg pénz. Még soha életemben nem kerestem ennyit. Főleg a február nagyon jó volt. Már tudok is félretenni elég szépen, ami meg jó, mert majd kell a pénz a távolabbi álmaimhoz. Szóval rem. bírni fogom még ezt egy jódarabig, meg nem is basznak ki!
Ami Zét illeti, azóta egyszer összefutottunk. Akkor adta le a munkaruháit, én meg pont mentem dolgozni, és jött szembe a zebrán. Nem voltam egyedül, hanem egy ott dolgozó nővel, szóval csak köszöntünk. Meg hát miről is beszélgettünk volna? Amúgy úgy gondolom, mindent összevetve jobb ám nekem, hogy elment. Legalább nem fájdítja a szivem, mert úgyis járt volna be hozzá a barátnője, meg minden, az meg tök szar lett volna. Én nagyon jól éreztem magam vele anno, és azt hittem ez kölcsönös. De úgy látszik tévedtem, mert akkor nem viselkedett volna így. Meg gondolom ő abszolút nem is zavartatja magát, hogy esetleg az életben többet nem fogunk találkozni. Másként is lehetett volna. De nem lett, méghozzá az ő faszsága miatt. Különben én is elsősorban már csak a vele való szexre szoktam visszagondolni, nem őrá, mert az igen jó volt.
Vasárnap voltunk inni sokan a munkahelyről. Akkor búcsúztattunk 2 srácot. Jól berúgtam. És megtudtam, hogy P. már kétszer megdugta az egyik kolleganőnket. Ennyit róla! Legalább megoldott egy kérdést, mert néha még gondoltam rá, hogy majd esetleg még lehet köztünk vmi. De Doris után már nem is lennék vele. 2 fillért nem ér a szemembe az a nő. Ja, és ott volt egy rég nem látott volt kollegám, a Kicsi, neki nagyon örültem. És a pia hatására amúgy is mindenkit szerettem, meg ölelgettem, de őt különösen. Szegényre kicsit ráakasztkodtam. Nem mintha annyira ellenére lett volna, csak eléggé zavarban volt a kölyök, nem tudta hogy kezelje a helyzetet. Szegény! Én tiszta hülye vagyok! Hajnal fél hatra értem haza(talán már írnom sem kell, h Szépike hazakisért, kézenfogva), és fél kilenckor már keltem, ugyanis mentem vissza nyitni. Amikor bementem, még be voltam rúgva! Ráadásul elég kemény nap volt. De hát egyszer élünk!
Az M2-tős srác megunta, h hiába vár, h írjak, mikor megyek bulizni, úgyhogy elkérte a számom, h akkor máshol talizzunk. Ám legyen, megadtam. Nem tudom, hogy lesz időm randizgatni, de majd meglátjuk.
A másik, hogy írtam Felhőcske pasijának is, h szombat este összefuthatnánk. Tök jó lenne beszélgetni, meg tényleg, ő úgy rajong értem, és ezt jó lenne most érezni. Hogy a volt-legjobb barátnőmnek a pasija, és hogy ezt ő biztos nem fogja megtudni...Ez az, hogy már csak volt-legjobb barátnő! És ez az ő döntése volt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
John Preston · http://johnpreston.blog.hu 2009.03.13. 18:00:39
Minden elismerésem a tiéd, én tuti nem tudnék ott dolgozni, miután ennyi embert kirugtak, vagy elment.
Volt már ilyen, hogy ezért mondtam fel valahol - pedig vezető beosztásban voltam, és 3 hónap múlva lett volna tulajdonrészem a cégben -, mert már éreztem jól magam :S
Charles Kadlott vagyok, tetovált vagány · http://damaged.blog.hu/ 2009.03.17. 11:14:30
az új emberek miatt meg ne aggódj, biztos vannak köztük normálisak, idővel úgyis kiderül összeszokik-e a csapat.