Le kell írnom a szombati bulit!

Szóval egy kedves ismerősöm szülinapját ünnepeltük egy kocsmában, és ott volt az egyik exem, akivel ugyan nem jártunk, de volt pár közös szép éjszakánk. Én örültem, hogy találkozom vele, mivel abban reménykedtem, tud majd némi infót adni barátnőmékről, esetleg tud-e róla, hogy összevesztünk, mert azt feltételeztem talán feltűnt neki, hogy mostanában sosem megyek hozzájuk, holott eddig minden hétvégét ott töltöttem(ugyanis ő egy házban lakik barátnőmékkel). Ám mint kiderült, álomvilágban élek, mert vagy fel se tűnt neki, vagy leszarja! Pedig én abban is bíztam, hogy végre vkinek kiönthetem a szívem, aki vmennyire benfentes a témában. Tévedtem. Nem hogy erről nem, másról se igen beszélgetett velem. Jó, persze elmondta, h csinos vagyok stb., meg ölelgetett, puszilgatott, de esetleg hogy mi van velem, milyen az új meló?!...Semmi! Később meg már abszolút nem foglalkozott velem, és szerintem mondjuk megtisztelhetett volna annyival, hogy azok után ami köztünk volt-tudom nem nagy dolog, de azért mégis csak-ne előttem fogdossa a többi a nő seggét, meg puszilgassa őket stb.!Hát igen, faszfejnek is születni kell-és ő az! Bocsánat, az első fél órában ott volt a bátyja is, és ő többet foglalkozott velem, mint ez a pöcs!? Hát a bátyjával hemperegtem az ágyban, vagy esetleg vele!?

Mindegy, nem érdemes vele foglalkozni, legalább megláttam hogy viselkedik, ha más nők is vannak a közelében. Úgyszólván tök mindegy neki. Akkor eléggé berágtam, elviharoztam úgy a buliból, hogy el se köszöntem tőle! Remélem ez feltűnt neki, bár amilyen csutka volt...Mindegy, én életembe többet nem is nagyon akarok találkozni vele, ha nem muszály. Amúgy se jelentett nekem túl sokat, de most aztán végképp leírta magát.

Különben ma meg tegnap szabad vagyok, szóval haza is jöttem vidékre. Nagyon boldog voltam, már hiányoztak! Most meg rossz, h mehetek is vissza. Rövid volt.

Ja, holnap meg tesztet írok a melóhelyen, ami rem. sikerülni fog, mert aztán elkezdhetek pénzt keresni!

Barátnőméknek most biztos mondják a fiúk, h találkoztak velem. Még várok egy kicsit, hát ha ő hív. Nem a büszkeségemről van szó, nem azért nem akarom én hívni, csak félek, h ő nem akar már beszélni velem, ez neki jó.Már nagyon várom, h túl legyünk ezen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.