Le kell írnom a szombati bulit!

Szóval egy kedves ismerősöm szülinapját ünnepeltük egy kocsmában, és ott volt az egyik exem, akivel ugyan nem jártunk, de volt pár közös szép éjszakánk. Én örültem, hogy találkozom vele, mivel abban reménykedtem, tud majd némi infót adni barátnőmékről, esetleg tud-e róla, hogy összevesztünk, mert azt feltételeztem talán feltűnt neki, hogy mostanában sosem megyek hozzájuk, holott eddig minden hétvégét ott töltöttem(ugyanis ő egy házban lakik barátnőmékkel). Ám mint kiderült, álomvilágban élek, mert vagy fel se tűnt neki, vagy leszarja! Pedig én abban is bíztam, hogy végre vkinek kiönthetem a szívem, aki vmennyire benfentes a témában. Tévedtem. Nem hogy erről nem, másról se igen beszélgetett velem. Jó, persze elmondta, h csinos vagyok stb., meg ölelgetett, puszilgatott, de esetleg hogy mi van velem, milyen az új meló?!...Semmi! Később meg már abszolút nem foglalkozott velem, és szerintem mondjuk megtisztelhetett volna annyival, hogy azok után ami köztünk volt-tudom nem nagy dolog, de azért mégis csak-ne előttem fogdossa a többi a nő seggét, meg puszilgassa őket stb.!Hát igen, faszfejnek is születni kell-és ő az! Bocsánat, az első fél órában ott volt a bátyja is, és ő többet foglalkozott velem, mint ez a pöcs!? Hát a bátyjával hemperegtem az ágyban, vagy esetleg vele!?

Mindegy, nem érdemes vele foglalkozni, legalább megláttam hogy viselkedik, ha más nők is vannak a közelében. Úgyszólván tök mindegy neki. Akkor eléggé berágtam, elviharoztam úgy a buliból, hogy el se köszöntem tőle! Remélem ez feltűnt neki, bár amilyen csutka volt...Mindegy, én életembe többet nem is nagyon akarok találkozni vele, ha nem muszály. Amúgy se jelentett nekem túl sokat, de most aztán végképp leírta magát.

Különben ma meg tegnap szabad vagyok, szóval haza is jöttem vidékre. Nagyon boldog voltam, már hiányoztak! Most meg rossz, h mehetek is vissza. Rövid volt.

Ja, holnap meg tesztet írok a melóhelyen, ami rem. sikerülni fog, mert aztán elkezdhetek pénzt keresni!

Barátnőméknek most biztos mondják a fiúk, h találkoztak velem. Még várok egy kicsit, hát ha ő hív. Nem a büszkeségemről van szó, nem azért nem akarom én hívni, csak félek, h ő nem akar már beszélni velem, ez neki jó.Már nagyon várom, h túl legyünk ezen!

Na igen, amikor azt mondod, hogy minden összejött, és mi jöhet még, és akkor tényleg történik még valami!

Nos azóta mondjuk találtam munkát, de rengeteget kell dolgozni, heti 60 órát. Az első ledolgozott 15 órás napom után, esküszöm alig bírtam hazamenni! Lehet, hogy nem is fogom bírni, még csak 1 hetet dolgoztam le, de egyelőre nem akarom otthagyni, mivel egyrészt utálok munkát keresni, és félek is, hogy találnék-e normálisat. Másrészről itt meg jó a pénz, és hát lenne mire elköltenem. Majd megláti!

A nagy problémám, hogy összevesztem a barátnőmmel. Immáron 1 hete nem beszéltünk. Tudni kell, h kb 1 éve ismerem, de az utóbbi fél évben annyira össze voltunk nőve, h tényleg minden szabadidőmet vele töltöttem, na meg a munkaidőmet is, ugyanis egy helyen dolgoztunk. 1 hete azon rágtam be, h meg volt beszélve, h talizunk, de ő lepattintott vmi idióta kifogással, és később is hívtam volna hogy mi a baj, és nem vette fel a telefonját! Persze nem is hívott vissza. Máskor nem csinált ilyet. Én meg berágtam, h engem senki ne rázzon le, meg nem veszi fel a telefont?! Szóval megírtam neki, h akkor én ezt befejeztem, és elmondhatta volna mi a baja, miért akar lerázni. És azt várná az ember, hogy erre, ha nincs igazam, írna vmit, vagy felhívna, de nem! Akkor mire gondoljak? Ezekszerint neki így ez jó, hogy megszakítottuk a kapcsolatot. Csak nem értem miért. Mert én úgy éreztem, ugyanúgy szeret, mint eddig. És nem szoktam ilyesmiben tévedni.

Tehát csak egyetlen ok marad kizárásos alapon: a barátja.

Nos, róluk tudni kell, h tök régóta 1ütt vannak, 1ütt is élnek, és én ugyan úgy jóban voltam a sráccal is, meg szerettem őt is. Aztán ő lehet félreértett vmit, mert egy picit rámmozdult. Nem tudom hogy gondolta egyébként, mert még ha halál szerelmes lennék belé, akkor sem tennék a barátnőm ellen! Amúgy meg be se jön nekem, szóval semmi. Mondom, ezt a baráti szeretetemet iránta ő félreéthette. És akkor elkezdett nekem sms-t írni, de csak baráti tartalommal, csak az volt a furcsa, hogy ezt a barátnőm előtt el akarta titkolni. Persze én meg visszamondtam neki, ugyanis nem volt titkolni valóm. Csak barátnőmnek is rohadtul furcsa volt, mit irogat, meg mit hazudgál a pasija. És utána én találkoztam 1x a sráccal, de nagyon érdekesen viselkedett velem, hozzám se szólt, meg mogorva volt, máskor meg mindig hülyéskedett.

Most meg ez van. Tehát szerintem a pasi vagy hazudott vmit(pl. azt, h én mentem rá), vagy megmondta bnőmnek, h többet nem mehetek oda, meg ne is találkozzon velem...Másra nem tudok gondolni! Derült égből villámcsapásként jött ez az egész! Annyira jól megvoltunk...

Nem tudok belenyugodni, hogy vége, többet nem beszélünk! Nem akarom elveszíteni!

Egyelőre nem engedi a büszkeségem, h felívjam. És mi van, ha nem is venné fel? Még várok egy kicsit, hátha ő jelentkezik.

És ez az egész megint csak azért van, mert a férfiak nem tudnak az agyukkal gondolkozni!

Már várom a szombati bulit. Egy volt osztálytársamnak lesz szülinapja és elhívott. És ott lesz az egyik expasim is, akit a barátnőméken keresztül ismertem meg. Majd kíváncsi leszek milyen lesz a visszhang erről az egészről!

Remélem már ennyi rossz dolog után vmi nagyon jó fog következni!

Csak ámulok és bámulok milyen gyorsan változik meg az életem, itt a szemem előtt, és egyszerűen nem tudok ellene tenni...

Lylyth

Igen, most kész káosz az életem!

Nincs munkám, vagyis van, csak éppen táppénzen vagyok, és már nem mehetek vissza dolgozni, mert ezekután úgyis kirúgnának. Inkább elejét veszem, és pénteken mikor leadom a táppénzes papírt, felmondok.

Igen ám, de már munkát kéne keresni, ugyanis pénzből élek, és amúgy is az ehavi fizum megnézhetem milyen lesz a táppénz miatt-már ha megkapom! De ahogy a felhozatalt elnéztem állásajánlatok terén, nem túl fényes a helyzet! Még rosszabb, mint pasik terén!És különben is rühellek állásinterjúkra és próbanapokra járni! Dehát kénytelen leszek! Nagyon félek, hogy nem találok vmit hamarosan, és akkor haza kell költöznöm anyukámékhoz vidékre! Én nem birom ki ezt a szégyent, és nem akarok megint mindent a semmiről elkezdeni! Valamit találni kell! Kell!

Persze a nyelvvizsgáimnak is ilyenkor kell lenniük! Remek időzítés! Csakhát amikor jelentkeztem nem gondoltam, hogy majd munkanélküli leszek...

Ja és persze a pasik!

Az egyik jobban félreért, mint a másik, és olyan rohadt nagyon az elvárások-van akinek felém, és van aki felé nekem. Na mindegy, erről majd máskor bővebben, most megyek és találkozom a volt barátommal. Remélem majd megérti, hogy tegnap csak a pia hatására ragadtattam el magam, és többet ez nem fog előfordulni, ja és semmi esélye annak, hogy megint újra kezdjük!

Hát sok sikert magamnak!

Lylyth